-Meddig lesztek még NY-ban?-kérdezte egy ismeretlen rajongó.
-Még egy teljes hónapig élvezhetjük az itt töltött időt.-válaszolt Liam. Lara mellettem csillogó tekintettel figyelt minden szavára. Harry sokat pillantott rám, de én nem akartam ránézni.
-Az szuper. Pont a szülinapod, Li.-mondta Lara pechemre, ordítva. Pedig tudta. Tudta, hogy utálom a születésnapokat. Gyermekkorom óta minden május 28.-án anya és apa rutin szerű veszekedése folyt. Egyik évben a tortám is repült. Volt, hogy Laraval ketten ünnepeltünk. Pár év volt, amikor nyugiban, normálisan telt. Azok voltak a kedvenceim, még ha a rosszból több is volt...sokkal több. A nagymamám is egy ünnepléskor halt meg. Előttem... Az emlékre könny szökött a szemembe. Szerettem mamát. Mikor otthon állt a bál oda "menekültem". S mivel ez szinte rendszer volt, saját zugot alakítottunk ki nekem. A kedvenc helyem volt a Földön.
-Kinek lesz születésnapja?-kérdezte Zayn.
-Linek.-felelte Lara.
-He?-nyögte az ír manó.
-Mármint Amalianak.-javította ki barátném.
-Na és, lesz buli, meg ilyenek? Puccos parti, vagy "igyukseggrészegremagunkat" fajta?-érdeklődött tovább.
-Ritkán iszom...De nemhiszem, hogy...
-Jóhogy lesz. Puccosnak indul, de durván fog végződni, ezt garantálom.-szólt közbe Lara. Kezdtem ideges lenni. -Bízd ide.-suttogta nekem.-Május 28. Ha nagyon ráértek két átlagos diáklány vágyát teljesíteni, ugorjatok be. Bedford St. 15-17. Fehér "kastély", nem lehet nem észrevenni. Legszebb ajándék lenne, ha énekelnétek neki.
-Megkérdezzük a menedzserünktől, hogy ez lehetséges-e.- Liam. A többi lány irigykedve nézett ránk. Egy rendező szólt, hogy ideje mennünk. Elköszöntünk a fiúktól, s leléptünk.
Hazaérve különös látvány fogadott. Clare apán ült, aki megállás nékül csikizte. Sosem láttam őket ilyen közeli kapcsolatba kerülni egymással, de most mindkettőnek fülig ért a szája. Apa mindig is szeretett minket, de sosem volt "igazi apa". Nem dícsért, ne szidott. Nevelt, de nem beszélgetett velünk. Mindenre kimérten válaszolt. Nem volt meg az igazi apa-lánya kapcsolat. A látvány egyszerre volt ledöbbentő, s megnyugtató.
A hetek csak úgy váltották egymást. Azon kaptam magam, hogy a koncert már 3 hete volt. Lara egyre csak szervezte nekem ha szégyen, ha nem, mondjuk ki: életem első igazi születésnapi buliját, én pedig egyre csak izgultam. Fölöslegnek tartottam az egészet. Stréberül hangzik, de inkább ültem volna otthon marketinget tanulva, az ösztöndíjra gyúrva.
Május 27.-én aztán már minden bajom volt. Ideges voltam a holnap miatt. Nemtudtam, Lara kiket hívott. Azt tudtam, hogy apával konzultált. már pedig, az csak egyet jelenthet...nagy emberek is lesznek a partin. Az utolsó óra utá elindultam Clareért a napközibe, majd hazaérve együtt készítettünk spagettit. Felhívtam Larát, hogy mégis mibe öltözzek. A válasz ennyi volt: A lehető leg szexibb, dögösebb, elegánsabb ruhámat vegyem fel, hisz mindenki engem fog ünnepelni. Nemtudtam, milyen érzés, ha csak rám figyelnek. Nem voltam lámpalázas, de tétlen voltam ez ügyben. De egy biztos, ez egyik legextrémebb ruhámat veszem fel, amely bontatlan ruhazsákban hever a gardróbom mélyén. Kitettem a próbababámra, majd álomra hajtottam fejemet.
Szombat reggel a csengő kellemetlen zajára keltem. Álmosan, kócosan rövid pizsamában nyitottam ajtót. Ki más állhatott volna ott, mint kedves LBm?
-Jóreggelt. Haló, még alszol?-kopogtatta meg a fejemet.-Meghoztam a mai programodat.-adott át egy borítékot, amiben legalább 5 féle utalvány volt.
10-re mész a masszőrhöz, 11:30-ra a fodrászhoz, 1-re a körmöshöz. A kozmetikus sajnos csak 4-re tudott vállalni, így lesz időd ebédelni, és vásárolni egyet Clarerel. Addig én mindent elintézek. 6-ra legyél itthon, mert fel kell öltöznöd 7-ig. 7-től apukádék köszöntenek, a vendégek pedig 8-ra érkeznek. Sipirc felöltözni, negyed 10 van!-fejezte be. Én még félálomban, kissé sokkolt állapotban hallgattam, de amikor tapsolt egyet világossá vált, hogy minden szavát komolyan gondolta. Clare csoszogott ki nyuszis mamuszában, rózsaszín pizsiben. Összedobtam egy rántottát reggeli gyanánt, majd miután megettük felöltöztünk, s elmentünk napunk első állomására. Hugi egyébként igazi lány, minden percét élvezte. Amíg masszíroztak, ő a masszázs-székben pihent. Fodrászatnál az ő haját is becsavarták, a kozmetikusnál minden sminket megnézett, a körmös pedig kifestette a körmét, miután nekem csillogó karmokat varázsolt. A plázában ebédeltünk, majd shoppingoltunk egy órát. Clare kitalálta, hogy ő is ott lesz az esti bulimon, ki is nézett magának egy ruhát, amit megvettünk.
Este 6-kor élményekkel tele, szép sminkkel, hajjal, körmökkel és egy halom szatyorral tértünk haza. A házban még semmi különleges nem volt.
