5.Fejezet

A koncert végén megköszönték, hogy itt lehettek, s lementek a színpadról. Egy felügyelő tanár, Mrs.Jonson a mikrofonhoz lépett, s megkért mindenkit, hogy távozzanak a rendezvényteremből. Mi a legelső sorban álltunk így utolsóként mentünk volna ki, ám a pedagógus odalépett hozzánk.

-Lányok, induljatok segíteni felszolgálni a zenekarnak, és a testőröknek egy kis süteményt!- utasított a már jól megszokott stílusával. Odasiettük az édességekkel tömött asztalhoz, s egy-egy tállal a lezárt ebédlőbe indultunk. Belül ujjongtam, hogy mi kaptuk ezt a "vip" feladatot. Lara előre sietett, én viszont elakadtam a kint tanyázó lányokban. Nancy jött velem szembe. Valahonnan értesült róla, hogy én kaptam ezt a feladatot. Egy váratlan pillanatban tűsarkúba rejtett őzgida lábát az enyém elé rakta, én pedig süteményes tállal együtt zakóztam egy hatalmasat. A felsőmet tejszínhab foltok tarkították.

-Hoppá, bocsi-mondta nevetve.-Máskor majd kétszer is meggondolják, hogy kit küldjenek a sztárok közé. Egy modellt, vagy két átlagos lánykát.

Dühös lettem, s a maradék süteményt a gonoszan nevető liba arcába dobtam, majd elrohantam, hogy a mosdóban letisztogassam a ruhámra száradó foltot.

Nem kellett volna így szaladnom, hiszen ahogy feltéptem volna a női mosdó ajtaját, összeütköztem valakivel, akivel nem kellett volna...nem most, nem így.

Harry Styles állt előttem életnagyságban, a ruhámtól ő is süteményesen, értetlen arccal, a karját fájlalva.

-Tudod, nálunk Angliában a vendégeket megkínálni szokás.-mondta értetlen arccal a ruháján lévő habra meredve.

-Neharagudj...-sütöttem le a szemem. Úgy néztem ki, mint egy félőrült. Elkenődött rúzzsal, szétzilált hajjal,a ruhám csupa süteményesen.

-Basszus, nem tudtál volna jobban figyelni?-kérdezte kissé indulatosan.

A hirtelen jött durva hangnemre összerezzentem. Ez...váratlan volt. Látta rajtam, hogy meglepődtem. Az arcán megbánást véltem felfedezni.

-Bocs. Most jön ki rajtam az izgulás.-vallota be.

- Én kérek elnézést, még egyszer. Egy ri*nc kibuktatott, amiért nem ő viszi a süteményt a zenekarnak, rámborult a sütemény, ráhajítottam a maradékot, majd elrohantam. Nem figyeltem.

A Nancyre használt jelzőtől, s talán a mérgelődő arcomat látva elnevette magát.

-Semmi gáz. Jössz nekem egy felsővel.-mondta nevetve, majd kacsintott egyet, amitől az én arcom rákvörös színt vett fel.

-Nem mehetsz így ki, segítek kitisztítani a foltot.-ajánlottam fel bátortalanul.

-Oké.

Bementünk a mozgássérült wcbe, ahová tutira senki nem nyit be, és nagy hely is van. Harry cseppet sem szégyenlősen lekapta pólóját. Nem mertem ránézni, lefele szegeztem tekintetem s megállás nélkül mosolyogtam. Nem hittem el, hogy a világ legjobb pasija itt áll előttem félmeztelenül, s én a pólóját mosom.

-Hogy hívnak, szép lány?

A megszólítástól zavarba jöttem.

-Amalia. Amalia Reeves.- feleltem.

-Amalia. Hm. Bájos név, egy bájos lányak.-bókolt, a tőle már jól megszokott nőcsábász módon.

-Tessék, kész van.- adtam vissza a már tisztább ruhadarabot. Most mertem először ránézni. Kidolgozott mellkasán ott díszelegtek az újságokból már jól ismert tetoválások. Az egész valahogy furcsán szexi volt. A látvány rabul ejtett. Vagy fél percig gyönyörködtem , mire észhez tértem. Felnéztem. Harry kajánul vigyorgott.Tetszett a helyzet a sok barátnőt megélt nőfalónak, hogy egy őt csodáló lánnyal áll egy igen kis légtérben.

-Nos...ha kicsodálkoztad magad-kezdte, s az én fejem a legvörösebb árnyalatot vette fel, mind közül.- Te is tiszta sütemény vagy. És ha már ilyen nagylelkűen segítettél, viszonzásképp én is fogok.

Csak álltam, nem tudtam megszólalni az előbbi égésemtől...s mert igenis HARRY STYLES BESZÉLT HOZZÁM. Még mindig nem bírtam felfogni.

Ledobtam a dzsekim, s odatartottam a bal vállam, amin a legtöbb folt égtelenkedett.

-Ez így nem fog menni, drága Amalia.-imádtam a nevem, az ő szájából. Sosem gondoltam, hogy egyszer tőle hallom.- Azthiszem, le kéne vetni azt a felsőt.-kacsintott.

Az 5.Fejezet. Remélem olvashatóra sikeredett, bár kommentet továbbra sem kaptam. ~PrincessGirl