~Amalia anyja
Kosztüm szoknyámat felgyűrve tett fel Richard az irodai íróasztalra ügyet sem vetve arra, hogy az új projekt lapjai lelökve, szana-szét hevertek a földön. Ott csókolt, ahol csak ért.
Nadrágjához nyúlt, s csatolni kezdte. Képtelen voltam megmaradni egy férfinál. A lányok nem tudták, hogy az előző főnököm is David Reeves/a lányok apja/ miatt volt nő. Nem bízott bennem, ami nekem..mondjuk ki, szarul esett. De sajnos belül mindig is tudtam, hogy igaza van. Nem vagyok az a hűséges típus. Másképp nem újdonsült főnököm asztalán feküdnék, majdhogynem meztelenül... Nem gondolkodtam, csak cselekedtem, mint mindig.
*New York*
Megint egy unalmas napnak indult. Lara megint azzal indított, hogy még mindig nem jöttek meg az ígért vip jegyek, én pedig már megint szótlanul hallgattam.
A koncert egy hét múlva lesz.
-Lara, nem akarlak elkeseríteni. De asszem' ez elúszott.-mondtam lehangolóan.
-Ezt meg sem hallottam!- kiabált rám.
-Csak mondtam.
Suli után Claret elvittem a lovardába, én pedig unottan hazasétáltam.
Április vége volt már, az idő is egyre csak melegedett, ezért laza hosszú ujjú haspólóban mentem el. Valószínűleg ez volt az oka a sok rám szegeződő férfi szempárnak, és autók dudálásának.
Ez volt a jó az elitt amerikai gimnáziumokban. Annyi tagsági díj fejében, még meztelen is mehettem volna, ilyen szempontból elég szabad iskola volt.
Hazaérve, mint legtöbbször, apa a bárpultnál ücsörögve fontoskodott MacBookján.
-Szia!-köszöntem.
-Na szia kislányom. Milyen volt a napod?-kérdezte udvariasan némi értelmes kommunikációt létesítve köztünk.
-Dögunalom. Ötös matek, ötös biosz...négyötöd marketing.-zsörtölődtem. Ki kell javítanom évvégére, hogy ösztöndíjat kaphassak.
-Úgyis kijavítod.- mintha a gondolataimban olvasott volna.-Mielőtt még elfelejteném. Levelet kaptál, a postaládából szedtem ki. Ott van az ágyadon.
Nem sűrűn kapok levelet. Legalábbis papír formában. Kíváncsivá tett. Berohantam, és szemügyre vettem.
Amalia Reeves, NY, Manhattan, Bedford St. 15-17. Feladó: üres.
Felbontottam a levelet, amelyből kiesett egy neonzölden rikító karszalag. A kis csomag még egy képeslapot tartalmazott, aminek szegélyét apró muffinok díszítették. Kinyitottam, s olvasni kezdtem.
"Kedves Amalia!
Arról értesültem, hogy az iskolátokból többen is ajándékot kaptak.
"Sütizésünk" emlékére én is küldök neked egyet.
Remélem ráérsz jövő szombaton.
Csinosan gyere...bár melltartóban vagy az igazi. ;)
xoxo. H
U.I.: Nyisd szét jobban a képeslapot!"
Tettem amit leírt, s kinyitottam. A lap hátuljába egy műanyaggal borított VIP kártya állt, NÉVRESZÓLÓAN.
-Ezt nem hiszem el...-motyogtam magamnak, elképedve, majd spontán sikító rohamban törtem ki. Harry Styles személyesen hívott meg a koncertjükre. Ráadásul VIP jeggyel. Azonnal áthívtam Larat, akiről kiderült, hogy szintén ma kapta meg az ajándékát. Megöleltük egymást, s együtt ugráltunk boldogan. Szép látvány lehetett.
Íme, a 8.rész. Ha tetszett kommentelj. Örülök, hogy az oldalmegjelenítések száma egyre csak gyarapszik. Talán egyszer rendszeres olvasóm is lesz. ~PG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése