-Így nem megy?- kérdeztem vékony hangom.
-Nem, drága. Így nem tudom kitisztítani a foltot.- válaszolta.- Na. Nem akarlak megerőszakolni.- nevette el magát hangosan. Az én szám is felfelé görbült.
Elfordultam, nagy levegőt vettem, lerántottam magamról a blúzt, s háttal a kezébe nyomtam. Éreztem magamon a tekintetét. Zavart, hogy ilyen szégyenlősnek mutatkoztam be. Nem akartam, hogy azt higgye, egy szerény kislány vagyok.
Elvette a ruhát és a csap zúgó hangjából ítélve mosni kezdte. Én nem szóltam, ő nem beszélt. Pár percig néma csendben álltunk. Én elhadartam magamban egy imát, amiért az átlagos fehér helyett, halványan csillogó melltartót vettem fel.
-Kész van.- törte meg a csendet.
-Köszönöm, ideadnád?-kérleltem.
-Hmmm...Nem is tudom. Majdnem fellöktél, sütis lettem. Kitakarítottam a pólódat, te is az enyémet, szóval cserébe csak annyi kell, hogy megfordulj, és akkor egál.-mondta pimaszul.
Tudtam, hogy nem fogja csak úgy ideadni. Azt is, hogy visszafogottságomtól visszahúzódó, félénk lánykának titulált be. És én ezt nem akartam. Gondoltam, meglepem. Se szó, se beszéd, megfordultam, s kitártam a karjaim. Arca kissé ledöbbent. Azthitte, könyörögnie kell. Megint. Zöld íriszei követték kezem mozgását, egészen a mellemig. Elidőzött rajtuk tekintete, megnyalta alsó ajkát. Habár belül tombolt bennem az ideg, úgy éreztem, jól cselekedtem, hogy nem egy mimóza lánykának mutattam magam.
-Köszönöm.-hangom nyugodtnak tűnt, de cseppet sem volt az. Elvettem a szinte foltmentes, nyirkos felsőt és magamra kaptam. - Mennem kell, vagy a zenekarod éhen hal. -vicceltem hangulatoldás gyanánt.
-Nekem is. Várj, megtudnád mondani, merre van az ebédlő?
-Oda tartok épp, gyere.
Az ebédlőbe érve láttam, hogy már minden ki van osztva, dolgom egy szál se. Megpillantottam Lara értetlen, döbbent arcát.
-Majd elmesélem...-tátogtam fülig érő szájjal.
-Srácok, indulás!-kiabált egy testőr.
A banda tagjai és a zenekar egy emberként állt fel, s indult el.
-Köszönöm az élményt, gyönyörűség. Remélem lesz még alkalmunk találkozni. Ilyen koncertem se lesz többé. Huhuuu.- füttyentett Harry mellettem.
-Öhm. Én is köszönöm. Igen, remélem. És tessék.- megfogtam egy sütit, szalvétába csomagoltam és átadtam neki.- hogy a gyomrodba is jusson, ne csak a pólódra.
Elnevette magát, megköszönte és a többiek után sietett.
Larara néztem, s egyszerre tört ki belőlünk a sikítás.
Mindent elhadartam neki. Barátnőm hatalmas szemekkel nézett rám majd megölelt.
-És te mit csináltál, amíg a nagy Harry Stylesszal "pucérkodtam"?-kérdeztem boldogan kacagva.
-Li...Most figyelj, mert nem fogod elhinni!-kezdte.
Remélem tetszik, ez már egy picikét izgalmasabb lett. ~PG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése